Mi ez az állapot?

A diabetes mellitus nevet annak az állapotcsoportnak adták, amelyben a páciens képtelen inzulintermelésre és -felhasználásra. „A Centers for Disease Control and Prevention” (2002-es adat) szerint az USA-ban kb. 18 millió ember diabéteszes, és 5 milliónyi ember még nincs tudatában, hogy diabétesz károsítja az egészségét. A diabétesz megbontja az inzulin és glükóz közötti normál egyensúlyt. Táplálkozás után a szénhidrátok rendszerint glükózra vagy más egyszerű cukrokra bomlanak le. Ez a vércukor szintjének emelkedését okozza és serkenti a hasnyálmirigyet, hogy inzulint bocsásson ki a véráramba.

Az inzulin egy hormon, amelyet a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelnek. Ez szabályozza a glükóz szállítását a szervezet legtöbb sejtjében és a glukagonnal, egy másik hasnyálmirigyhormonnal együtt működik, hogy a vércukor szintjét egy szűk tartományon belül tartsa. Ha kevés vagy hatástalan inzulin van jelen, vagy a szervezet sejtjei ellenállnak a hatásának (inzulinrezisztencia), akkor a véráramban a cukorszint magas marad és a szervezet sejtjei „éheznek”. Ez az inzulinhiány súlyosságától függően akut vagy krónikus problémákat okozhat. Az energiatermeléshez a szervezet legtöbb szövete a glükózra támaszkodik, és az összes, de néhány közülük különösen – mint az agy és az idegrendszer – szorosan függ az inzulin közvetített transzporttól. 

Az akut hyperglykaemia (magas vércukorszint) orvosi vészhelyzet lehet. A szervezet úgy próbál megszabadulni a fölös mennyiségű cukortól, hogy a szervezetből megnövekedett vizeletürítéssel tisztítja ki. Ez a folyamat dehidratációt (kiszáradást) okozhat, és felboríthatja a szervezet elektrolit-egyensúlyát, mivel nátrium és kálium is távozik a vizelettel. Mivel cukor nem áll a sejtek rendelkezésére, a szervezet a zsírok lebontásával próbál alternatív energiaforráshoz jutni. Ez a kevésbé hatékony módszer ketonok felépítéséhez vezet (a zsírmetabolizmus melléktermékei), és felborítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát. Ellenőrizetlenül az akut hyperglykaemia veseelégtelenséghez, eszméletvesztéshez és halálhoz vezethet.

A glükózszintet, amely idővel emelkedik, és krónikusan magassá válik, kezdetben nem észleli a páciens. A szervezet megnövekedett mennyiségű inzulin termelésével és a cukor vizelettel való ürítésével próbálja meg kontrollálni a vércukor mennyiségét. A tünetek rendszerint akkor jelentkeznek, amikor a szervezet tovább már nem képes normalizálni a magas vércukorszintet. A krónikus hyperglykaemia testszerte az erek, idegek és szervek hosszan tartó károsodását okozhatja, és egyéb olyan állapotokhoz is vezethet, mint pl.: a magas vérnyomás, a stroke (szélütés) és a kardiovaszkuláris betegségek. A hyperglykaemiából eredő károsodások halmozottak, és az előtt kezdődnek, mielőtt a betegben tudatosul, hogy diabétesze van. Minél előbb mutatják ki az állapotot, annál jobb az esély a komplikációk minimalizálására.